Energiaár – Miért annyi, amennyi, avagy mire jó a terhelési görbe?

A villamos energia árát több mint 90 százalékban a beszerzési ár határozza meg. Mégis, a különböző fogyasztási helyeken ezek az árak eltérhetnek egymástól. Hogyan lehetséges ez?

A téma megértéséhez fontos tudni, hogy azokon a fogyasztási helyeken, ahol a lekötött teljesítményérték kisfeszültségen meghaladja a 3x80 A-t (≈50 kW), kötelező kiépíteni a mérőhöz a távadat-hozzáférést. Ez a gyakorlatban egy telefonvonalat és egy modemet jelent, amelynek segítségével, a mérési adatok távolról is hozzáférhetővé válnak. Ez azon túl, hogy praktikus és kényelmes, hiszen a leolvasás nem igényli a mérőhöz való kiszállást, egy másik, ennél fontosabb okból is szükséges. Nevezetesen: ezzel a technika nyújtotta lehetőséggel megoldhatóvá válik a mérőberendezés által negyedóránként rögzített és eltárolt mérési értékek egész hónapra történő kinyerése.

Ezeket hívjuk idősoroknak, illetve ezek az „idősoros” fogyasztási helyek. Ezeket a negyedórás adatokat idő-érték koordinátarendszerben ábrázolva kapjuk meg a terhelési görbét, amely jellemzi a múltbéli energiafogyasztás napi lefutásait az adott vételezési helyen. Az említett lekötött teljesítményszintig, a mérőhelyek nagy száma miatt a gyakorlatban nem megvalósítható a távmérés kiépítése, így azoknál a leggyakoribb tevékenységek esetén elvégzett valós egyedi mintavételezések alapján kialakított profilok közül kell egy adott fogyasztási hely esetén kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ez alapján kapták ezek a fogyasztási helyek a „profilos” vagy „profilozott” jelzőt. Tehát a profilok maguk is terhelési görbék, viszont nem egyediek, hanem csak jellemző, általános görbék.

Mire jó a terhelési görbe?

A tavaly megszűnt közüzemi rendszerben – jól átgondolt energiagazdálkodási megfontolások alapján – létezett az úgynevezett csúcsidei és csúcsidőn kívüli időszak, amelynek eltérő, de hatóságilag megállapított energiaárai lehetőséget adtak a napi országos terhelés egyenletesebbé tételére, hiszen arra ösztönözték a fogyasztókat, hogy a nagy leterheltségű időszakban – annak magasabb ára miatt – kevesebb energiát vételezzenek.

A piacnyitással azonban ez a rendszer megszűnt, az idősoros vételezési helyek áramszámláin már nem szerepel több időszak. Köszönhetően annak, hogy rendelkezésre áll a negyedórás terhelési görbe, a korábbi napi két eltérő zónánál sokkal több lehetőség nyílik az energiagazdálkodásra. Ennek megfelelően a versenypiac energiaárai az egyes felhasználók fogyasztási sajátosságai – terhelési görbéi – alapján kalkulálódnak, ez tehát a magyarázata annak, miért térnek el az egyes idősoros fogyasztási helyek energiaárai.

A gyakorlatban ugyanis kisebb energiaár kalkulálódik egy olyan terhelési görbe alapján, amelynél az látszik, hogy éjszakai, esetleg hétvégi időszakra – tehát az országos energiagazdálkodás szempontjából kevésbé terhelt időszakokra – esett a jelentősebb, míg a nagy leterheltségű csúcsidei időszakra a kevesebb fogyasztás.

Az egyedi energiaár számítás pontosságát tovább fokozza, hogy a fogyasztás időbeli lefutásán túlmenően figyelembe veszi a vételezés egyenletességét is. Elméletben a legkedvezőbb a folyamatos, változatlan terhelésű vételezés. Ez ugyan a legritkább esetben megvalósítható, mégis érdemes célul tűzni az egyenletes vételezés lehető legjobb közelítését, a lehető legkedvezőbb energiaár elérése érdekében. Így – amennyiben aránytalan mértékű anyagi ráfordítást nem igényel – célszerű minél több ésszerűsítést, korszerűsítést, konkrét lépést megtenni a napi ingadozások csökkentése érdekében.